OECD Multilingual Summaries

Development Co-operation Report 2012

Summary in Hungarian

Fejlesztési együttműködés – 2012. évi jelentés

Összefoglalás magyarul

Fejlesztési kihívások 2012‑ben

A világ össz‑GDP‑jének állandó növekedése ellenére óriási különbségek figyelhetők meg az egyes országok és régiók között – és mindenütt nő az egyenlőtlenség. A világban jelenleg a következő a helyzet:

• A világ népessége túllépte a hétmilliárdot.
• Egymilliárd ember napi két dollár alatti jövedelemből él, legtöbbjük alultáplált.
• 1,3 milliárd embernek nincs hozzáférése elektromos áramhoz.
• Egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez.
• Több mint 2,2 millió 14 év alatti gyermek hal meg a szennyezett ivóvíz miatt.
• A globális tevékenységek támogatásához szükséges erőforrások 1,5‑szeresét használjuk fel.
• A fejlődő országok 1997 óta most először szembesülnek a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) reálértelemben vett csökkenésével.

Az idei Fejlesztési együttműködési jelentés ezeket és az egyéb kihívásokat vizsgálja – beleértve azt is, hogy mit jelentenek ezek a fenntartható fejlődésre nézve – a fejlesztési kérdések terén nagy elismertségnek örvendő gondolkodók és gyakorlati szakemberek elgondolásai és tapasztalatai alapján.

A fenntarthatóság és a fejlesztés összekapcsolása: globális partnerségek és nemzeti kezdeményezések

A kíméletlen globális realitások miatt gyakorlatias, hatékony és megismételhető megoldások kellenek. A 2012. évi Fejlesztési együttműködési jelentés megvizsgálja, hogyan egyesítette erőit a fejlesztési közösség – a fejlődő, a feltörekvő és az OECD‑országok, a multilaterális szervezetek, a civil szervezetek és a magánszektor – a konkrét környezetvédelmi kihívások leküzdése és a fenntartható fejlődés megvalósításának elősegítése érdekében. A jelentés értékes tanulságokkal és meglátásokkal szolgáló kezdeményezéseket és ötleteket is bemutat:

• Felismervén az energiának a növekedés és a fejlődés elősegítésében játszott fontos szerepét, az Európai Unió 2002 óta törekszik az energiaellátás javítására Afrikában. Jelenleg aktív szerepet vállal az Egyesült Nemzetek (ENSZ) „Fenntartható energiát mindenkinek” kezdeményezésében, melynek keretében számos fejlődő országgal működik együtt azért, hogy megoldást találjanak az érintett országok energetikai kihívásaira.
• A rövid életű klímaszennyező anyagok kibocsátásának visszaszorítása enyhíti a klímaváltozás negatív hatásait, miközben csökkenti a levegőszennyezés emberi egészségre, mezőgazdaságra és az ökoszisztémákra gyakorolt káros hatását. Az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció elkötelezett tagjaként Svédország segítséget nyújt a fejlődő országoknak a rövid életű klímaszennyező anyagok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítéseik fokozásához.
• Az ásványianyag‑ és erőforrás‑átok megtörése javíthatja a gazdasági teljesítményt, emellett a szegénységet és a konfliktusokat is csökkentheti. Az „Olajjal a fejlesztésért” (Oil for Development) program jegyében a norvégiai intézményekkel kialakított testvérkapcsolatok keretében Ghána és számos más afrikai ország is arra törekszik, hogy gazdaságilag, környezetileg és társadalmilag felelős módon gazdálkodjon kőolajkészleteivel.

Hasonló jellegű erőfeszítésekre számos más példát is találunk, ebben a jelentésben éppen úgy, mint világszerte: a multilaterális szervezetek a fenntartható létezést elősegítő projekteket terveznek és valósítanak meg; a vállalkozások a társadalomra pozitív hatást gyakorló kezdeményezéseket hajtanak végre és globális partnerségek révén új innovációs és növekedési lehetőségeket teremtenek; egyes országok, mint például Kína és Kenya pedig bebizonyítják, hogy a „zöld” és a „növekedés” fogalma nem választható el egymástól.

A fejlesztési együttműködés szerepe az „általunk vágyott jövőben”

2012‑ben Rio de Janeiróban gyűltek össze a világ vezetői a kormányzatok, a magánszektor, a civil és egyéb szervezetek több ezer képviselőjének társaságában, hogy részt vegyenek a fenntartható fejlődéssel foglalkozó Rio+20 ENSZ‑konferencián. A konferencián született meg „Az általunk vágyott jövő” (The future we want) címet viselő egyezménytervezet, a világ legújabb jövőképe a fenntartható fejlődésre vonatkozóan. Miként segítheti a fejlesztési együttműködés e jövő megvalósulását?

A jelentés az alábbi intézkedéseket tekinti kulcsfontosságúnak annak fényében, hogy a Rio+20 konferencia nyomán azt kívánjuk elérni, hogy a zöld növekedés elősegítse a fenntartható fejlődést:

Új modell alkalmazása a fejlesztési együttműködésben

A Millenniumi Fejlesztési Célok (MDG) 2000 óta szolgálnak irányelvül a fejlesztési együttműködéshez az éhezés elleni harcra, a gyermekhalandóság visszaszorítására, az egyetemes alapfokú oktatás biztosítására és a környezeti fenntarthatóság előmozdítására irányítva a politikai figyelmet. A Millenniumi Fejlesztési Célokon túltekintve a fejlesztési együttműködési támogatás nyújtói és kedvezményezettjei felismerik, hogy az előttük álló kihívások új működési modell alkalmazását kívánják meg. A fejlődő országok szükségleteinek és prioritásainak hatékony támogatása érdekében ennek az új modellnek:

• A zöld növekedés koncepcióját a fejlesztési együttműködés minden területébe integrálnia kell: ennek túl kell mutatnia a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás hangsúlyozásán a támogatási portfoliókban annak biztosítására, hogy a szegénység csökkentését célzó támogatások a biztonságos, a klímaváltozásra rugalmasan reagáló létezést segítsék elő, illetve hogy a támogatott infrastruktúra‑fejlesztések és földhasználatok ellenálljanak az éghajlatváltozás és a katasztrófák hatásainak.
• Tükröznie kell a természeti tőke értékét a támogatott programokban: ez különösen a fizikai, természeti vagy humán tőke fejlesztésébe tett beruházások finanszírozásának rangsorolásánál fontos, mivel egyre több a bizonyíték arra, hogy a természeti tőkébe tett beruházások nagyobb társadalmi osztalékot eredményeznek, mint a szénintenzív infrastruktúrába tett beruházások.
• Biztosítania kell, hogy a fejlesztési források allokálása a jelenlegi szektorális megközelítés helyett „összkormányzati” megközelítés alapján történjen: ez azt jelenti, hogy a támogatás nagy részét olyan, a fenntartható fejlődés elősegítését szolgáló nemzeti tervek finanszírozására kell fordítani, amelyek átfogóbb módon támogatják az országokat a zöld növekedéssel kapcsolatos prioritásaik kezelésében.

A támogatás katalizátorkénti hatékony felhasználása a fenntartható fejlődés finanszírozásához

Az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) előrejelzései a támogatásra fordított kiadások stagnálását – ha nem csökkenését – vetítik elő a közeljövőre nézve. Hogyan használhatjuk hatékonyabban korlátozott erőforrásainkat a megfelelő ár/érték arány elérése érdekében?

• Az országoknak be kell tartani azon vállalásukat, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%‑át hivatalos fejlesztési támogatásokra fordítják. Ugyanakkor arra is oda kell figyelniük, hogy vállalásuk megvalósítható legyen, továbbá fokozniuk kell a támogatások elszámoltatását és átláthatóságát.
• A hivatalos fejlesztési támogatásoknak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos problémák szélesebb körére (az afrikai élelmiszerbiztonságtól az ázsiai tömeges elvárosiasodás negatív hatásaiig), valamint a fejlődő országok tágabb körére kell irányulniuk; emellett a finanszírozási eszközök teljes spektrumát fel kell ölelniük (a segélyektől a kockázati garanciákig).
• A hivatalos fejlesztési támogatásokat katalizátorként kell alkalmazni a magánszektor által végzett fejlesztések előmozdítására, valamint a fenntartható fejlődés megvalósítását célzó tevékenységek „kockázatmentesítését” segítő beruházások és kereskedelmi forgalom ösztönzésére.
• A fejlesztésfinanszírozásnak a zöld növekedést elősegítő politikák bevezetését kell ösztönöznie innovatív csatornák alkalmazásán keresztül. Ez olyan intézkedéseket foglalhat magában, mint például a szénadó bevezetése, amely a vállalkozásokat a széndioxid‑kibocsátás csökkentésére ösztönözné, ugyanakkor új költségvetési bevételi forrást teremtene a fejlődő országok számára a klímaváltozás hatásainak enyhítését célzó fejlesztési projektjeikhez.

Most, hogy a fejlesztési közösség a 2015 utánra szóló program kidolgozására készül, vissza kell nyúlnunk az értékes ismeretekhez és tapasztalatokhoz, és integrálnunk kell a megfelelő ötleteket és megközelítéseket – mint például a jelen jelentésben is bemutatottakat – annak érdekében, hogy innovatívabbá tegyük gondolkodásmódunkat, intézményeinket, magatartásunkat és technológiáinkat.