OECD Multilingual Summaries

Government at a Glance 2013

Summary in Hungarian

Kormányzati körkép 2013

Összefoglalás magyarul

Fő megállapítások

• Az államháztartási kihívások annak ellenére megmaradtak, hogy az országok komoly erőfeszítéseket tettek a pénzügyi egyensúly helyreállítására. Az OECD becsléseket készített arról, milyen mértékben kellene javítani az elsődleges egyenlegeket ahhoz, hogy a bruttó államadósság 2030‑ra a GDP 60%‑ára csökkenjen. Az OECD‑tagállamokban a potenciális GDP‑t átlagosan mintegy 3%‑kal kellene növelni a 2012‑es fiskális pozícióhoz képest. Számos OECD‑országban azonban továbbra is nő a GDP‑arányos államadósság mértéke, a 2011. évi kormányzati kiadások pedig általában meghaladták a bevételeket. Ezt részben az ösztönző csomagok költsége és a válság miatt stagnáló bevételek okozták a népesség elöregedésével összefüggő kiadások növekedése mellett.
• Az országok új költségvetési gyakorlatokat vezettek be és új irányítási szerveket állítottak fel. A globális gazdasági irányítási keretrendszerben végbement változások hatására – amelyek azért váltak szükségessé, mert a meglévő mechanizmusok már nem voltak elegendőek a költségvetési stabilitás fenntartásához – az országok finomítják jelenlegi eszközeiket és új stratégiákat hajtanak végre. Jelenleg például az OECD‑országok 97%‑ában vannak érvényben költségvetési szabályok, az országonkénti szabályok átlagos száma pedig nőtt. 2009 és 2013 között nyolc ország állított fel független költségvetési intézményt a költségvetési egyensúly fenntartásának elősegítésére, gazdasági információk generálására, valamint annak biztosítására, hogy a forrásokat olyan területekre allokálják, ahol azok a leghasznosabban használhatók fel.
• Az állami szektorban foglalkoztatottak száma hosszabb távon stabil szintet mutat. Az általános állami foglalkoztatottság 2001 és 2011 között viszonylag változatlan szinten állt, egy kicsivel kevesebb mint 16%‑át tette ki a teljes foglalkoztatottságnak. Ez a szám viszonylag alacsony az átlagos kormányzati kiadásokhoz képest, melyek 2011‑ben a GDP 45,4%‑át tették ki, jól mutatván a kiszervezés fontos szerepét. Annak ellenére, hogy a költségvetési konszolidációs programok részeként számos OECD‑ország létszámstopot és létszámcsökkentést hirdetett meg, az állampolgárok egyre növekvő igényei miatt hosszú távon nehéz az állami foglalkoztatottság jelentős mértékű csökkentését fenntartani.
• További mechanizmusok szükségesek a nemek közötti különbség megszüntetéséhez az állami szektorban. A kormányzatok számos intézkedést hoztak annak érdekében, hogy egyenlő esélyeket biztosítsanak férfi és női munkavállalóik számára, többek között toborzási és előléptetési célokat határoztak meg, és intézkedéseket vezettek be a munka és a magánélet közötti egyensúly javítására. Az adatok azonban azt mutatják, hogy a titkári pozíciók több mint 50%‑át (bizonyos esetekben csaknem 90%‑át) nők töltik be, ám a magasabb pozíciókban jóval kisebb az arányuk. Az ilyen egyenlőtlenségek korrekcióját célzó intézkedések közé tartozik például a nemekre érzékeny költségvetési szemlélet (gender responsive budgeting, GRB), amely a költségvetési ciklus valamennyi fázisában figyelembe veszi a nemek kérdését. Célja a „nemi aspektust figyelmen kívül hagyó kiadások” elkerülése, valamint a kormányzati programok hatékonyabbá tétele a kiadási előirányzatokban megjelenő nemi aránytalanságok következményeinek meghatározása révén. Azonban csak az OECD‑országok kevesebb mint fele alkalmaz nemekre érzékeny költségvetési szemléletet.
• Az országok mindinkább stratégiai jelleggel alkalmazzák a közbeszerzést. Számos OECD‑ország innovatív beszerzési eszközök alkalmazásával próbál nagyságrendi megtakarításokat elérni (94%‑uk például keretmegállapodásokat alkalmaz). Ennek keretében átszervezik beszerzési funkcióikat, összevonják beszerzéseiket és infokommunikációs eszközöket alkalmaznak a beszerzési folyamatban (97%‑uk nemzeti e‑beszerzési rendszert használ a pályázatoknál). Ezen felül számos OECD‑ország nemcsak az ár/érték arány növelésére alkalmaz közbeszerzési politikákat, hanem más politikai célkitűzések elérése érdekében is. Ilyen például az innováció, a fenntartható növekedés (73%‑uk a zöld beszerzést szorgalmazza), a KKV‑k (70%‑uk a KKV‑k igénybevételét szorgalmazza), illetve az egyenlő esélyek megteremtése a gazdasági lehetőségekhez való hozzáféréshez.
• A döntéshozók vagyonbevallása és magánérdekeltségeik felfedése nélkülözhetetlen eszköze az érdekellentétek kezelésének. Csaknem minden ország megköveteli döntéshozóitól, hogy hozzák nyilvánosságra vagyoni helyzetüket és bevételi forrásaikat. A korábbi munkahelyek és kötelezettségek felfedését azonban csak kevés ország követeli meg.
• A nyílt kormányzati adatok (OGD) egyre fontosabb szerepet kapnak irányítási eszközként. Az OECD‑országok alig több mint fele rendelkezik nemzeti stratégiával a nyílt kormányzati adatok állampolgárok általi elérésére vonatkozóan; 16%‑uk arról számolt be, hogy külön stratégiáik vannak ezen a területen az egyes szakminisztériumok számára, 28%‑uk pedig nemzeti és alacsonyabb szintű stratégiákkal is rendelkezik. A tagországoknak mindössze 4%‑a nem rendelkezik OGD‑stratégiával. A legfontosabb OGD‑prioritások közé tartozik az átláthatóság és a nyíltság, a volumennövelés a magánszektorban működő vállalkozások számára, valamint az új vállalkozások létrehozása. Ezen túlmenően az országok megfelelően tisztában vannak azzal, hogyan hathatnak a nyílt kormányzati adatok a szolgáltatásnyújtás színvonalának javítására, ugyanakkor a nyilvános vitákban és a döntéshozatali folyamatban való állampolgári részvételre gyakorolt potenciális hatásuk nem jelenik meg a legfontosabb prioritások között.
• Az állampolgárok jobban bíznak az általuk többet igénybe vett közszolgáltatásokban, mint a nemzeti kormány elvont fogalmában. A „kormányzatba” vetett csökkenő bizalom ellenére az állampolgárok arról számolnak be, hogy elégedettek a kormányok által nyújtott szolgáltatásokkal. Átlagosan 72% számolt be például arról, hogy bízik a helyi rendőrségben. Csaknem ugyanekkora százalék tartotta magát elégedettnek az elérhető egészségügyi ellátás minőségével, míg 66% volt elégedett városa vagy régiója oktatási rendszerével, illetve az ott működő iskolákkal. Az elégedettség szintje általában véve viszonylag egyenletes volt a globális pénzügyi és gazdasági válság alatt és közvetlenül azt követően.
• Az OECD‑országok kormányai egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy minőségi közjavakat és közszolgáltatásokat biztosítsanak az állampolgárok széles köre számára. Számos ország vezetett be teljesítménynormákat a szolgáltatásnyújtás színvonalának mérésére, illetve mechanizmusokat foganatosított az állampolgári visszajelzések mérésére és folyamatba integrálására. A Kormányzati körkép most először a szolgáltatási színvonal négy dimenzióját – megfizethetőség, reagálás, megbízhatóság és állampolgári elégedettség – nemcsak országok közötti összehasonlításban, hanem a legfontosabb közszolgáltatások – oktatás, egészségügyi ellátás, igazságszolgáltatás és adóigazgatás – közötti összehasonlításban is vizsgálja.