OECD Multilingual Summaries

Government at a Glance 2015

Summary in Hungarian

Kormányzati körkép 2015

Összefoglalás magyarul

Az OECD‑térségben a fellendülés már folyamatban van, a gazdasági növekedés kezd lassan erőre kapni. Folyik a költségvetési konszolidáció, noha a munkanélküliség még mindig magas, melyet alacsony termelékenységnövekedés kísér. Szélesednek az egyenlőtlenségek is: a jövedelemeloszlás terén éppúgy, mint az emberek jólétét meghatározó egyéb tényezők terén. A kormányzatoknak kezelniük kell ezeket a problémákat annak érdekében, hogy az elkövetkező éveket erősebb, inkluzívabb növekedés jellemezze; a közpolitikai döntéshozatal többdimenziós megközelítést igényel.

A kormányzatoknak számos politikai eszköz áll rendelkezésükre a fenntarthatóbb és inkluzívabb társadalmak létrehozásához szükséges alapok megteremtéséhez. Azonban még a jól megtervezett politikák sem hozzák meg a kívánt eredményeket, ha nincsenek meg a megfelelő mechanizmusok annak kivédésére, hogy a közpolitikai döntéshozatalt külön érdekcsoportok „ragadják magukhoz”, illetve, ha hiányoznak a hatékony végrehajtást biztosító és az alapos monitorozást és értékelést elősegítő mechanizmusok. A Kormányzati körkép 2015 c. kiadványban bemutatott mutatószámok arról adnak tájékoztatást, hogy mennyire inkluzívak a kormányzatok a foglalkoztatás, a politikai döntéshozatali folyamatok és a politikai eredmények terén.

Fő megállapítások

A költségvetési egyensúly az OECD‑országokban általában véve javulást mutat

• Az OECD‑országok költségvetési egyensúlya 4,2 százalékponttal javult: a GDP‑arányos államháztartási hiány a 2009‑ben mért 8,4%‑ról 2013‑ra 4,2%‑ra csökkent.
• 2013‑ban a strukturális költségvetési egyenleg az OECD‑országokban átlagosan 3,5%‑os potenciális GDP‑arányos hiányt mutatott, ami 3,6 százalékpontos javulást jelent 2009‑hez képest.
• A konszolidációs erőfeszítések eredményeképpen 2009 és 2013 között az OECD‑országok többsége javított nettó megtakarítási rátáján (a folyó bevételek és a folyó kiadások különbsége), még az olyan erősen negatív rátákkal rendelkező országok is, mint Görögország, Írország vagy Portugália.
• Az átlagos adósságszint 2013‑ban a GDP 109,3%‑ára rúgott az OECD‑országokban. 2013‑ról 2014‑re Csehországban, Írországban, Norvégiában és Szlovákiában csökkent az adósság, ugyanakkor a legnagyobb mértékben Szlovéniában, Spanyolországban, Olaszországban és Belgiumban emelkedett.

Az állami beruházások szintje alacsony; 2009‑hez képest jelentősen csökkent

• 2009 és 2013 között a GDP arányában mérve átlagosan 0,8 százalékponttal, az összes kiadás arányában mérve pedig átlagosan 1,4 százalékponttal csökkentek az állami beruházások az OECD‑országokban. 2013‑ban az állami beruházások a GDP átlagosan 3,3%‑át, illetve az összes kiadás átlagosan 7,8%‑át tették ki.
• 2013‑ban a központi szint alatti kormányzati szervek átlagosan 60%‑át adták az összes kormányzati beruházásnak. Néhány országban, például Chilében, Görögországban és Szlovákiában azonban az állami beruházások több mint 70%‑át a központi kormányzat végezte.

Az állami szektorban a foglalkoztatottsági szint a reformok ellenére is viszonylag stabil maradt (az összes munkaerő arányában mérve)

• A kiadások csökkentésére törekedve a legtöbb OECD‑ország központi kormányzata foglalkoztatási és javadalmazási reformok széles körét vezette be.
• A foglalkoztatási reformok terén különböző eszközöket vettek igénybe, többek között nem vagy csak részben pótolták a nyugdíjba vonulókat, létszámfelvételi stopot hirdettek meg, kiszervezték a tevékenységeket és szabályozták a javadalmazásokat, ez utóbbin belül főként a felső szintű vezetők díjazását csökkentették és befagyasztották a béreket. Általában véve elmondható, hogy a reformok kis mértékben növelték az érzékelt stressz‑szintet és a munkaintenzitást.
• Az állami szektorban foglalkoztatottak száma (nem a központi kormányzatra korlátozódóan) az összes munkaerő arányában mérve a reformok ellenére is viszonylag stabil szinten maradt: éppen meghaladta a 19%‑ot 2013‑ban.

Az érdekeltek bevonása a szabályozói politikák kidolgozásába általánosan elterjedt gyakorlat, de csak nagyon kései fázisban kerül rá sor

• Az OECD 2012‑es szabályozói gyakorlatokra és szabályozói politikákra vonatkozó ajánlása alapján az OECD‑országok a „teljes kormányzatra kiterjedő” megközelítés elvét alkalmazzák a szabályozói gyakorlatok vonatkozásában. Sokan formális követelményeket vezettek be, melynek következtében jelentős előrehaladást érnek el a szabályozói gyakorlatok és a minőség javítása, valamint az OECD Tanácsa ajánlásainak betartása terén.
• Mindezek ellenére még mindig nagyok a különbségek azon a téren, hogy milyen mértékben végeznek a kormányzatok szabályozói hatásfelméréseket, illetve milyen mértékben végzik el az egyes szabályozások visszamenőleges költség–haszon elemzését, a kompromisszumok és a szinergiák visszamenőleges kiértékelését.
• Az érdekeltek szabályozáskészítésbe való bevonása terén bőven van még javítanivaló. Az állampolgárok, vállalkozások, civil társadalmi szervezetek, stb. véleményét általában csak a folyamat végén kérik ki, sokszor csak akkor, amikor a törvényjavaslatot benyújtják a kormánynak. Ritkán kérnek tőlük visszajelzést, hogy adatokat szolgáltassanak a teljesítményértékeléshez vagy a szabályozások hatékonyabb megvalósításához, és szisztematikusan sem vonják be őket a probléma természetével és a lehetséges megoldásokkal foglalkozó megbeszélésekbe a korai szakaszban.

Egyre több erőfeszítés történik a közszféra integritásának erősítésére, de sok még a joghézag

• Az OECD‑országok egyre nagyobb figyelmet fordítanak az érdekütközésekre, de a közszférában való foglalkoztatást követő foglalkoztatással ellentétben a közszférában való foglalkoztatást megelőző foglalkoztatás (például a korábban magánszektorban dolgozó munkavállalók vagy lobbisták esetén) meglehetősen szabályozatlan.
• A nagyobb döntéshozatali jogkörrel rendelkező köztisztviselők magánérdekeltségeinek nyilvánosságra hozatalára vonatkozó követelményeket a legtöbb OECD‑ország tovább bővítette, ámbár a bírósági szektorban és a „kockázatos” területeken – mint például az adóügyi és vámtisztviselőknél, a közbeszerzőknél és a pénzügyi hatóságoknál – kisebb mértékű a nyilvánosságra hozatal, mint a végrehajtó és a törvényalkotó szektorokban.
• A különféle érdekcsoportok által a politikai döntéshozatalra gyakorolt illetéktelen befolyásolás folyamatosan fennálló kockázatot jelent az olyan joghézagok miatt, mint az érdekek nem megfelelően kiegyensúlyozott képviselete a kormányzati tanácsadó csoportokban, valamint az emberek mozgása a szabályozók és a szabályozottak között (azaz „forgóajtók”).
• 2009 óta jelentős növekedés figyelhető meg a visszaélések bejelentőit védő törvények bevezetése terén. A gyakorlatban azonban a hatékony védelem még mindig kihívást jelent.

Az országok nyílt kormányzati adatokat biztosító jó gyakorlatokat valósítanak meg

• A nyílt kormányzati adatok lehetővé teszik, hogy az állampolgárok, a vállalkozások és a közszolgák új generációja társadalmi‑gazdasági értéket hozzon létre, emellett növelhetik a kormányzat átláthatóságát is.
• Az új OURdata index szerint Koreában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Ausztráliában, Kanadában és Spanyolországban történtek a legnagyobb erőfeszítések a nyílt adatok biztosítása terén.
• Míg a legtöbb ország jelentős erőfeszítéseket tett az adatok elérhetővé és könnyen hozzáférhetővé tétele érdekében, a kormányzatok eltérő mértékben támogatják aktívan a közadatok újrafelhasználását (különös tekintettel a közigazgatáson belüli újrafelhasználásra).

A kormányzati adókedvezmény‑rendszerek jelentősen visszafogták a piaci jövedelemegyenlőtlenségek emelkedését, de a nem jövedelmi jellegű egyenlőtlenségek cselekvést igényelnek

• A kormányzati transzferek és pénzátutalások hatékony eszközt jelentenek a növekvő piaci egyenlőtlenségek hatásainak korlátozására. 2011‑ben a jövedelmek OECD‑országok kormányzatai általi újraelosztása több mint 16 százalékponttal csökkentette a Gini‑együtthatót.
• Néhány országban a kormányzati kiadások lefaragása növelte az állampolgárok által a szolgáltatásokhoz való hozzáférésért közvetlenül fizetett kiadások arányát, ami még tovább növelheti az alacsony keresetűek előtt álló pénzügyi akadályokat.
• A szolgáltatásnyújtás állampolgár‑központú, a sérülékeny csoportokra (alacsony keresetűekre, bevándorlókra, fogyatékkal élőkre, fiatalokra stb.) koncentráló megközelítése, valamint az új technológiákban rejlő lehetőségek teljes kiaknázása lehetőséget teremthet az inkluzívabb szolgáltatásnyújtásra és eredményekre.