OECD Multilingual Summaries

Entrepreneurship at a Glance 2017

Summary in Hungarian

Vállalkozási körkép 2017

Összefoglalás magyarul

Az elérhető adatokkal rendelkező OECD‑országok zömében továbbra is fellendülés figyelhető meg az új cégalapítások számában, számos országban a válság előtti csúcsokat is meghaladóan, ami arra enged következtetni, hogy a vállalkozások számának tartós csökkenése megszűnőben van.

A javulóban lévő csődeljárási trendek megerősítik a vállalkozási környezet fellendülésére utaló jeleket. 2016 végén a csődeljárások száma a legtöbb országban visszatért a válság előtti szintre, illetve aláment annak. De még azokban az országokban is, ahol a csődbe ment vállalkozások száma felette maradt a 2007‑ben regisztráltnak – különösen Izlandon, Olaszországban és Spanyolországban –, a 2017 elején látott trendek már a javulás irányába mutatnak.

A szolgáltatások a cégalapítások fontos mozgatórugói voltak

Az új cégalapítások száma a szolgáltató szektorban az összes OECD‑országban meghaladta az ipari szektorban regisztrált új cégalapítások számát, és 2014‑ben mintegy kétharmadát adta az új cégek által teremtett összes új munkahelynek. A legtöbb gazdaságban azonban az új ipari cégek csak kevesebb mint 15%‑át adták az új munkahelyeknek. Ezen túlmenően 2008 és 2014 között a gyártószektorban a foglalkoztatottság az összes OECD‑országban csökkent az alábbi két ország kivételével: Luxemburg és Németország.

Sok országban a foglalkoztatottsági ráták is helyreálltak, és a legtöbbjében a KKV‑k – újak és régiek egyaránt – voltak a növekedés fő mozgatórugói. A gyártószektorban a foglalkoztatottság növekedése az eurótérség nagyvállalatainál (melyeket kevésbé érintett a válság, mint a KKV‑kat) továbbra is felülmúlta a KKV‑knál mértet. Az Egyesült Államokban pont fordított volt a helyzet: itt a szolgáltató szektorban működő nagyvállalatok voltak a válság utáni növekedés hajtóerői.

A nagyobb és a kisebb cégek közötti termelékenységkülönbségek jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országok és szektorok között. Általában véve azonban a termelékenységkülönbségek jóval kisebbek a szolgáltató szektorban, mint a gyártószektorban. Jellemzően minél nagyobb a termelékenységkülönbség, annál nagyobb a bérkülönbség – Németországban például a nagyvállalatok több mint 50%‑kal magasabb bért fizettek a középvállalkozásoknál, és több mint a kétszeresét, mint a kis‑ és mikrovállalkozások –, így a szolgáltató szektor tevékenységeinek növekedése elősegítheti a béreloszlás egyenlőtlenségének csökkenését a teljes gazdaságra kiterjedően.

Egy vállalkozóbb szellemű szolgáltató szektor szintén segíthetne a nemek közötti egyenlőtlenségek további csökkentésében, tekintve, hogy a nők aránytalanul alacsony számban képviseltek a szolgáltató szektor induló vállalkozásaiban. Az elmúlt tíz évben a nők és a férfiak önfoglalkozatási rátájában mutatkozó különbség szinte teljesen eltűnt csaknem az összes országban. Ám továbbra is állnak fenn jelentős nemek közötti különbségek: az OECD‑országokban minden tizedik foglalkoztatásban álló nő önfoglalkoztatott, ami csaknem a fele az önfoglalkoztatott férfiak arányának (17%).

Sok országban nőnek a bérkülönbségek a gyártószektorban

Számos országban a gyártószektorban működő KKV‑k válság utáni munkatermelékenység‑növekedése elmaradt a nagyvállalatoké mögött, ami tovább mélyítette a már fennálló termelékenységkülönbségeket, különösen Belgiumban, Csehországban, Németországban, Lettországban és Szlovákiában. A nagyobb és kisebb gyártócégek közötti bérkülönbségek pedig Lengyelország kivételével az összes kelet‑európai OECD‑országban, a balti államokban, Norvégiában és az Egyesült Királyságban nőttek 2008 és 2014 között.

A digitális eszközök új lehetőségeket hoztak és új piacokat nyitottak meg a mikrovállalkozások előtt

A megfizethető digitális eszközök és platformok fejlődése új lehetőségeket hozott a mikrovállalkozások számára, hogy korábban elképzelhetetlen módon léphessenek be a külföldi piacokra.

A Facebook, az OECD és a Világbank együttműködésével készült „Future of Business felmérés” (a digitális jelenléttel rendelkező KKV‑k bevonásával havonta készülő felmérés) új adataiból az derül ki, hogy még az „egyszemélyes” (tehát alkalmazottat nem foglalkoztató) vállalkozók is tudnak exporttevékenységet folytatni vállalkozásuk fő tevékenységeként a digitális eszközöket kiaknázva, kis méretük ellenére is. Három exporttevékenységet folytató cégből kettő válaszolta azt, hogy nemzetközi értékesítésének több mint a fele online eszközökre épül, és csaknem a felük (45%) állította azt, hogy nemzetközi értékesítésük több mint 75%‑a épül online eszközökre.

A „Future of Business felmérés” legfrissebb adatai azt a korábbi megállapítást is megerősítik, hogy a nemzetközi kereskedelemben részt vevő vállalkozások magabiztosabbak jelenlegi helyzetüket és jövőbeli kilátásaikat illetően, valamint a munkahelyteremtés tekintetében is nagyobb valószínűséggel pozitívak a kilátásaik. Ez azokra az „egyszemélyes” vállalkozókra is igaz, akik kereskedelemmel foglalkoznak. A felmérésből emellett az is kiderül, hogy a nagy cégek általában pozitívabban értékelik üzleti helyzetüket, mint a kisebb cégek. Ez azokat a komoly kihívásokat tükrözi, amelyekkel a mikrovállalkozásoknak az üzletvitel és a vállalkozás növelése terén kell szembenézniük, többek között a szabályozásoknak való megfelelés, a finanszírozás biztosítása, a képzett munkaerő toborzása és megtartása, valamint az üzleti partnerek keresése.

A „haknizó munkavállalók” megjelenése

A csak részidőben dolgozó önfoglalkoztatottak számának növekedése az országok zömében általános trenddé vált. A részmunkaidős önfoglalkoztatás aránya jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedben, ami részben az ún. „hakni gazdaság” kínálta új lehetőségeket tükrözi, vagyis azt, hogy egyre többen dolgoznak olyan rugalmas foglalkoztatási formákban, amelyek kiegészítik vagy helyettesítik a teljes idős foglalkoztatást. Bár a hakni, mint olyan, természetesen nem új jelenség (a szórakoztatóipar például mindig is támaszkodott rá), ma emberek egyre szélesebb és sokszínűbb csoportja kínálja és igényli a haknikat, és azok minden korábbinál szélesebb szolgáltatáskört fednek le.

A haknizó munkavállalók megjelenése új kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az önfoglalkoztatási ráták vagy szintek megfelelően tükrözik‑e a vállalkozói szféra méretét, mivel a hakni gazdaság és a vállalkozói tevékenység közötti kapcsolat egyáltalán nem egyértelmű. A hakni gazdaság résztvevői ugyanis kisvállalkozók is lehetnek, de számos haknizó munkavállaló olyan feltételek mellett kínálja szolgáltatásait, amelyek a hagyományos munkavállalói léttel mutatnak erős hasonlóságot, különös tekintettel a vállalkozói kockázat hiányára. Ugyanakkor a haknik kínálta rugalmasság gyakran szemben áll a hagyományos munkaviszonnyal, és arra ösztönözheti a kezdő vállalkozókat, hogy valósítsák meg az induló vállalkozással kapcsolatos ötleteiket úgy, hogy közben a haknikból finanszírozni tudják megélhetésüket.

Ezek miatt a hakni gazdaság vállalkozói tevékenységhez való hozzájárulásának mérése komoly kihívást jelent. Vannak olyan bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy a hakni gazdaság esetenként csökkentheti a vállalkozói tevékenységet, különösen akkor, ha a haknialapú platformok az alacsony színvonalú vállalkozói tevékenységet helyettesítik ahelyett, hogy a magas színvonalú vállalkozói tevékenységet egészítenék ki.

Ezen mérési kihívások kezelése és a területre vonatkozó adatok elérhetőségének javítását szolgáló módszerek feltárása is része lesz a kiadvány azon célkitűzésének, hogy jobb adatokat biztosítson a vállalkozói tevékenység méréséhez. Az e tekintetben folyó egyéb munka kiterjed többek között az új vállalkozások profilozására tulajdonosi és kereskedelmi státuszuk, valamint a globális értékláncokba való integráltságuk szerint; a nemekre vonatkozó pontosabb adatok begyűjtésére; és általánosságban a vállalkozói adatok felhasználásában mutatkozó statisztikai buktatók és ellentmondások kiemelésére.