OECD Multilingual Summaries

OECD Regional Outlook 2014

Regions and Cities: Where Policies and People Meet

Summary in Hungarian

OECD 2014. évi regionális kilátások

Régiók és városok: a politikák és az emberek találkozóhelye

Összefoglalás magyarul

Fő megállapítások

• Nőttek a régiók közötti jövedelmi egyenlőtlenségek a legtöbb OECD‑országban az elmúlt évtizedekben, és ezen a trenden a válság sem igen változtatott. Ahol az egyenlőtlenségek csökkentek, az általában nem a szegényebb régiók növekedését, hanem a gazdagabb régiók gyenge teljesítményét tükrözte. A válság az egyes régiók munkanélküliségi szintje közötti egyenlőtlenségeket is hangsúlyosabbá tette.
• A válság óta a költségvetési ösztönzőkről a konszolidációra való áttérés az állami beruházások meredek csökkenését eredményezte, melyek 2009 és 2012 között reálértéken számítva 13%‑kal estek vissza az OECD‑térségben. Mivel az állami beruházások mintegy 72%‑át a szubnacionális kormányok kezelik, ez sajátos kihívást állított a régiók és a települések elé. Míg a beruházások visszafogása elősegítette a jelenlegi szolgáltatások és transzferek védelmét, fennáll a kockázat, hogy a jövőben aláássa a növekedést és a szolgáltatásnyújtást.
• A költségvetési nyomás is hozzájárult a szubnacionális kormányzati reformok számának növekedéséhez. Ezeket részben a nagyságrendi megtakarítások és más költségcsökkentések igénye motiválta, de egyben a további felelősségek delegálásának eszközéül is szolgáltak.
• A válság éles megvilágításba helyezte a társadalmi fejlődés pusztán gazdasági szempontok alapján történő értékelésének korlátait, és rámutatott a szélesebb körű jóléti mérőszámok szükségességére. A jólétet azonban regionális szinten szükséges értelmezni és kezelni. A régiók között a jólét nem pénzügyi jellegű mérőszámaiban mutatkozó egyenlőtlenségek sokszor nagyobbak egy országon belül, mint több ország között, ráadásul hosszabb idő távlatában is rendkívül állandóak. A munkalehetőségek, az oktatáshoz és a legfontosabb szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén nagyobb egyenlőtlenségekkel rendelkező országokban általában a jóléti eredmények is alacsonyabbak.
• A növekedés elérésére való törekvés egyre nagyobb figyelmet irányított a városokra mint a növekedés lehetséges legfontosabb motorjaira az OECD‑országok többségét illetően. A városok általában termelékenyebbek, és termelékenységi előnyük a város méretével párhuzamosan növekszik. A nagy városok jellemzően az őket körülvevő régiókban is emelik a növekedést, még akár 200–300 kilométeres körzetben is. A kisebb városok ugyanakkor úgy húzhatnak hasznot a termelékenységből, hogy szorosan kapcsolódnak más városokhoz, a kapcsolódást mintegy a méret helyettesítőjeként alkalmazva.
• A városiasodással együtt járó növekedési és termelékenységi előnyök azonban nem automatikusak: a városok kormányzásának módja közvetlen és jelentős hatással van gazdasági teljesítményükre és lakóik életminőségére. A háztartások és a cégek tevékenységei, valamint a közpolitika különféle ágai közötti interakciók jellemzően nagyobb pozitív vagy negatív továbbgyűrűző hatással járnak a városokban, mint a kevésbé sűrűn lakott területeken. Ez növeli a politikák szektorok, joghatóságok és kormányzati szintek közötti összehangolása iránti igényt.
• Ez az összehangolás gyakorta hiányzik: sokszor egymásnak ellentmondó ösztönzők születnek a nemzeti és szubnacionális szektorális politikák keretében, mely politikák nincsenek megfelelően összehangolva a különböző kormányzati szintek között. Az önkormányzati szinten jelentkező horizontális fragmentáció is hozzájárul a problémához, különösen a nagy, ám politikailag fragmentált metropolisztérségekben. Az OECD Városirányítási felmérése élesen kidomborítja a fragmentált kormányzás költségeit, és felhívja a figyelmet a politikák városi szinten (de nem a sokszor már elavult adminisztratív határok, hanem a településszerkezet és a gazdasági tevékenységek alapján meghatározott városok szintjén) történő hatékonyabb összehangolásának előnyeire.

Főbb politikai következmények

• A növekvő egyenlőtlenségek, a lassú növekedés és a korlátozott manőverezési lehetőség a költségvetési és a monetáris politikák területén mind alátámasztja a hatékony, helyérzékeny szemléletű politikák szükségességét. Először is, a növekedést gátló tényezők még egy adott országon belül is jelentős eltéréseket mutatnak a régiók között. Másodszor, a politikáknak fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a különböző célok között köthető kompromisszumokra és a lehetséges komplementaritásokra, amelyek integrált megközelítéssel kiaknázhatók. Ezek a kompromisszumok és komplementaritások gyakran az adott területek sajátos feltételeit tükrözik, ezért a legtöbb esetben a regionális vagy helyi szereplők számára láthatók a legjobban, illetve általuk kezelhetők a leghatékonyabban.
• A politikák szempontjából a földrajzi elhelyezkedés meghatározó tényező: a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi célok közötti kapcsolatok meghatározása és elmélyítése érdekében a politikai döntéshozóknak az adminisztratív határok mögé tekintve kell figyelembe venniük a kezelni kívánt kihívások tényleges földrajzi elhelyezkedését – például amikor a tömegközlekedési problémákat egy egész metropolisztérségre kiterjedően kell megoldani ahelyett, hogy a problémákkal az egyes önkormányzatoknak külön‑külön kellene foglalkozniuk. A politikai beavatkozás megfelelő szintje a kezelni kívánt kihívástól függ: az iskolák felvevőterülete eltér a kórházakétól, a közlekedési hatóságok munkája pedig más szintre terjed ki, mint az egészségügyi hatóságoké. A kormányzati szintek száma azonban nem sokszorozható a végtelenségig, ezért olyan adatokra, eszközökre és intézményekre van szükség, amelyek elő tudják segíteni a különböző szinteken történő vertikális és horizontális összehangolást.
• A politikák helyi igényekhez való igazítása különösen fontos a vidék‑város választóvonalon. Mivel az OECD‑térségben a vidéki lakosok mintegy 78%‑a város közelében él, nincs sok értelme a várost és a vidéket külön területként kezelni. A vidék‑ és várospolitikáknak erősebben integráltnak kell lenniük, ha tükrözni akarják a végrehajtásuk helyének realitásait. A vidék‑város közötti partneri kapcsolatok integráltabb területfejlesztést tesznek lehetővé, maximalizálva a vidéki és a városi közösségek között fennálló munkaerőpiaci, környezeti és egyéb kapcsolatok potenciális előnyeit.
• A közberuházások korlátozása azt jelenti, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak kevesebből kell többet – és jobbat – kihozniuk. Ezt szem előtt tartva az OECD Tanácsa 2014 márciusában javaslatot fogadott el a különböző kormányzati szintek hatékony közberuházásaira vonatkozóan. A javaslatban lefektetett elvek alapján a kormányzatok felmérhetik közberuházási kapacitásaik erősségeit és gyenge pontjait, és prioritásokat határozhatnak meg a fejlesztéshez.
• A nemzeti és regionális/állami kormányzatoknak fontos szerepük lehet a hatékonyabb városirányítási megoldások megjelenésének elősegítésében. A közös cselekvés útjában gyakran jelentős akadályok állnak, és még ha egy nagy városi terület vagy régió összes önkormányzata nyerne is az együttműködéssel, lehet, hogy egyik sem rendelkezik kellő kapacitással vagy ösztönzőrendszerrel ahhoz, hogy állni tudja a szükséges információk begyűjtésének, mások mobilizálásának stb. költségeit.
• A városi területek jobb kormányzását ugyanakkor koherensebb nemzeti szintű várospolitikával kell megerősíteni. A kifejezetten nemzeti szintű várospolitikák – már amennyiben léteztek ilyenek – általában szűkre szabottak voltak, és nem a lehetőségekre, hanem a problémákra koncentráltak. A városfejlődésre mély hatást gyakorló egyéb politikai ágakat talán soha nem is fogják „városi szemmel” vizsgálni. A városokat rendbe tenni kívánó kormányzatoknak sokkal szélesebb körű várospolitikákat kell kidolgozniuk, olyan szektorokon átívelő stratégiákkal, amelyek integrált módon kívánják megoldani a városok előtt álló kihívásokat.